Nacelle - Gondola(t)

Ez a hét a havazás jegyében telt. Konkrétan el voltam havazva.
Hétfőre kellett leadni műszaki angolból a házi feladatot. Kedves feladat volt: egy négyoldalas, angol nyelvű műszaki szöveget kellett leadnom egy oldalra tömörítve. Természetesen nem a betűméret csökkentése volt a cél, hanem a fontos infók kihalászása.

Vasárnap

A probléma ott kezdődött, amikor délelőtt viszaértem a kollégiumba, durván másnaposan a seniortáborból (Boldog szülinapot, Kodesz! - "Áj hed a drím leszt nájt, did jú rimembör?"), akkor jöttem rá, hogy még azt se tudom, mit fogok tömöríteni. Gyors keresgélés a Wikipédián (áldassék a neve), minden olyan téma, mai érdekelne, 8 oldalnál kezdődik. Sebaj, a légpárnás hajókról szóló bejegyzés csak öt oldal, a képeket kivágva máris a négy oldal plusz epszilon méretnél tartok, amit már a sorközök finomhangolásával be lehet suvasztani négy oldalra. A neheze csak ekkor jött. Ugyanis az átnyálazás közben vettem észre kisebb-nagyobb anomáliákat, többek között az évszámokban. Harmadszori iterációra elértem a bűvös egy oldalas álomhatárt, közben megjártam a Budapest-Tatabánya útvonalat, oda és vissza, és még az otthoniakkal is sikerült pár futó szót váltanom.

Hétfő

este Impulzus gyűlés, a cikkötletem (Hotel Futás) nem aratott osztatlan sikert, mindegy, nem is azért mondtam. Aztán nekiláttam a mérés házinak. Mérés2 a tárgy, ebből a harmadik labor. Assembly. A Mérés1 tárgy nagyon jól ment, a hardver szintetizálása szoftverrel szinte gyerekjáték volt a Digitális Technika1-2 ötösre teljesítése után. A programozás is megyegetni szokott, C-től C++-on és Javán át a C#-ig, egyre absztraktabb szinteken.
De az Assembly valahogy elsőre is elriasztott. A hardvertől távolabb áll a Verilognál, meg eleve szekvenciális végrehajtású, a szoftvertől viszont szintén távol áll, mert annyira gépközeli, hogy egy szimpla elágazás is 5 sorból áll.
A kedves előadók csak hab a tortán. A diasorból a kedvenc részem az, amelyik ezzel kezdődik: "Ami a házihoz kell - (de nem beszélünk róla)" vagy valami hasonló.
Az igaz, ki van adva minden, amit tudni kell és lehet az AVR mikrokontrollerről. Benne van a 368 oldalas dokumentációban. Tessék megkeresni.
Végülis, belátom, hogy ez az életre felkészítés része, de akkor is...

Kedd

Lényeg a lényeg, reggel 6-kor már működött is. 9 óra meló után. És egyelőre csak a tesztprogramban, ami pont a legkényesebb részét (16 bites számláló, megszakításokkal) képtelen volt szimulálni. Egy óra alvásszimuláció után indulás órára, laptop a táskában, már Mérés1-en megtanultam, laptop kell, főleg a jegyzőkönyvkészítéshez.
Kávé, irány a labor.
Joe már ott ült, feltöltötte a programját, naná, hogy nem ment. 20 évnyi programozói pályafutásom (na jó, 20 év, ebből 7 volt programozói) alatt nem találkoztam olyan, 5 sornál bonyolultabb programmal, ami elsőre futott volna. Na jó, eggyel.
A hiba természetesen a számlálóban van. Talán negyed óra után végre elindul, és még működik is. Nagy levegő, most én jövök.
Pendrive bedug, Windows felismeri, felmásolás, új projekt nyitása, forráskód átmásolása, fordítás, futtatás. És ment. Azonnal. Elsőre. Csak éppen a kapcsolókra nem reagált, amik a sebességet kellett volna, hogy szabályozzák.
Lássuk tehát azt a bugot. Lapozgatás a kódban, ismeretlen programsorok, sosem látott kommentek. Itt valami nem stimmel. Hát persze, a fejlesztőkörnyezet nem zárta be Joe projektjét, így azt fordította és futtatta. Ami meg ugye már jó volt, csak az enyém kicsit másként kellett volna, hogy viselkedjen.
Újabb nagy levegő, Joe programját bezárom, új projekt, forrás bemásolása, fordítás, futtatás. És ment. Megint. Elsőre. Csak most már az enyém.
Fantasztikus érzés, amikor az ember  látja, hogy működik, amit csinált, nem volt hiábavaló az az éjszakányi szenvedés. Jegyzőkönyv készít, bead, dátumot elfelejtettem átírni, semmi gond, több is veszett már Mohácsnál. A lényeg az ötös.
Egy jó kis kínai ebéd (reggel 10-kor?) után ismerősök gyülekeznek a ruhatár környékén, Hálók tesztet oldanak meg nagyobb csoportban, több szem többet lát alapon. Naná, hogy csatlakozom, 6 pontból 5 nekem is összejön, főleg úgy, hogy a kérdések nagy részét már az első szó után felismertük.
Talán mondanom se kell, hogy utána az algel előadásról csak homályos emlékeim vannak, a jegyzet pedig többnyire értelmetlen szótöredékek és tintapacák eklektikus sokasága. Délután már csak a Labor4 beadandóval kellett foglalkozni. Szerencsére ez hivatalosan is csapatmunka, négyen vagyunk rá. Toma elkészítette kábé egyedül kábé az egészet. Hálás köszönet, kisebb munkák befejezése. Jani azért szól, hogy másnap reggel még meg kellene nézni, hogy a HSZK-ban is működik-e (Hallgatói Számítógép Központ, ahol a beadást végezzük majd). Oké, semmi akadálya,

Szerda

úgyis tartalmaz 12-14 között egy kétórás szünetet, amit igaz, hogy az ebédelésnek szoktam szentelni, de ennyit igazán áldozhatok a csapatra. Szóval találkozó 12.30-kor. Jani 12.25-kor hív, hogy késni fog. Nem gond, én ráérek. Meg úgysincs már sok meló.
Háháháhááááá...
Szép is lett volna.
Szóval a HSZK gépei totál inkompatibilisek voltak a kódunkkal, legalábbis az első fél órában. Utána csak félig, illetve véletlenszerűen.
Tehát a helyzet: JAVA platform, amiből a futtatási környezet 1.4.2-es verziójú, a fordítókörnyezet meg 1.6.x-es. Azaz a javac.exe (fordító) nem találja a csomagjait, mivel a gép az 1.6.x-es verziókat keresi. Az Eclipse és köztem még mindig elég fagyos a hangulat, azt se sikerült működésre bírni.
Elő hát a cmd-vel, hákoljunk.
Gond #1: a gépen csak user jogaim vannak, a PATH módosítása out of question. Azaz minden sort a D:\Program Files\jsdk1.4.2\bin-nel kellett kezdeni, mert ott volt a javac.exe azon verziója, ami el tudta rágni a kódunkat. Bocsánat, Toma kódját. Igen ám, de a cmd meg nem szereti a szóközt az elérési útban. És vajon mi van a "Program" és a "Files" között? Mégis, mennyiből állt volna underscore-t (_) tenni oda? Fákk.
Valamilyen érdekes okból kifolyólag a D:\óra9\bin szintén bent van a PATH-ban. Örvendtem vala, és gyorsan be is másoltam oda a javac.exe-t. Pár sikertelen próbálkozás és mintegy két óra b@szakodás után sikerült összedobni a Compile.bat és a Run.bat fájlokat. Akkor jöttem rá, hogy a Hálók előadást intenzíven lekéstem. Gyors búcsú a csapattól, szünetre vissza is érek az I-be. Az előadás második fele már ismerős volt, "hála" Do Van Tien "mesternek", aki második félévben egy elhamarkodott döntésem következtében próbált az ISP hálózatok (Internet Service Provider) lelkivilágába bevezetni.
Négykor vége az előadásnak, még van negyed óra a labor leadásának határidejéig. Runy (a negyedik csapattag) már az aulában várt. Óra ötkor gyors telefon Janinak, hogy mégis, hol a ménkűben vannak. Válasz: "még nem nyomtattuk ki a doksit, de már sietünk". Baszki. Órán mögöttem hallottam egy ilyen mondatfoszlányt, hogy már egy ideje nem fogadnak el feltöltést. Enyhe pánik. Naponta 10% mínusz pont. Jó, jelen esetben csak két pont, de akkor is. Negyedkor hívás Tomától: kocsival jönnek, tartsuk fel a leadást. Na, kösz. Eleve, az R és az I épületek között nincs a gyaloglásnál vagy a biciklinél gyorsabb közlekedési mód. Sebaj, felmegyünk a leadás helyszínére, bácsi nagyon nem örül a kérésünknek, de miután említem hogy csak 3 percről van szó, belemegy.
A 3 perc persze letelik, Tomáék sehol. Bácsi elvonul az irodájába, oda vigyük utána. Wááá...
16.20-kor nyílik a liftajtó, Toma lép ki Janival. Lift azonnal elmegy, pedig egy szintet kéne lejjebb mennünk. Lépcsőházba rohanás, irgumburgum után azért leadhatjuk, csak ne csináljunk belőle rendszert. Huhh...
Algel gyakorlat elejét naná, hogy lekéstem, így a második alkalmat is elmulasztottam, hogy megtudjam, mi a pokol fenekéért jó a piros-fekete keresőfa, és tulajdonképpen mi is az.
Jött egy levél a levelezőlistára, amiben egy bizonyos Perényi Marcell keresett embereket Excell munkára. Egye fene alapon jelentkeztem.

Csütörtök

Reggeli Hálók után (kábé végigaludtam, a k*rva életbe) Jelek konzultáció hallgatóság által szervezve. G volt a "konzulens", és még meg is értettem a nagyját. Az első feladat sikeres teljesítése után eljutottunk oda, hogy már megvolt az egyes. Igen, az egyes alsó ponthatára 4 pont, ha jól emlékszem.
Holnap ZH.
Már alig várom.

(kicsit hosszúra sikerült a bejegyzés, bár volt is mit mondanom bőven)