Nacelle - Gondola(t)

Nézem a világot, próbálom megérteni, és igyekszem tanácsokat adni, ha rossz irányba halad.

Utolsó kommentek

Bannerek, meg képes linkek

Ugye ez csak vicc? UGYE?!

Címkék

adél (7) aggódás (6) aktuális (21) állatok (4) áltudomány (1) ambivalencia (1) and (1) angol (1) assembly (1) beszélgetés (3) beton (1) bölcsész (1) book (1) coca cola (1) creative ezine (1) család (1) csatorna (1) csoda (4) cyanide (1) dollár (1) éjszaka (4) elmúlás (4) energia (1) építkezés (2) érdekes (10) explosm.net (1) fa (1) facebook (1) fákk (1) félelem (6) fenyő (1) film (1) filozófia (6) firefox (1) gmail (1) happiness (1) hasznos (6) házi (1) hello (1) hold (1) href.hu (1) hülyeség (3) ig nobel díj (1) inspiráció (1) interaktív (1) internet (3) írás (2) ismeretlen (1) játék (1) java (1) javascript (2) jelek (1) jövő (4) karácsony (1) képregény (2) kiwi (1) közmondás (1) labor (1) lány (2) laptop (1) leadandó (1) love is in the air de nagyon (1) meglepetés (1) melankólia (1) mérés (2) mexikói (1) miért (6) mikró (1) msn (2) múzeum (1) napló (10) nyár (1) nyuszi (1) pc weenies (1) piton (1) politika (1) programozás (1) pszichológia (6) random (2) réka (1) remény (8) repülés (1) reveláció (2) rövidítés (1) social networking (3) spam (1) subway (1) sün (1) szakítás (1) szendvics (1) szennyvíz (1) szerelem (5) szeretet (1) szociológia (1) szoftlab (1) szünet (1) tanulás (1) tányér (1) tapasztalat (6) tinyurl (1) történelem (1) tudomány (3) tutorial (1) ubuntu (2) ünnep (1) űr (1) urban dictionary (1) url (1) vendégség (1) vers (2) verseny (1) veszély (1) vicc (2) videó (1) világ (1) villamos (1) webhelyek (1) wikipédia (1) world (1) xkcd (1) zene (2) zh (2) Címkefelhő

Mit is gondoltam régen rovat - Anno MMVII

2008.08.06. 10:37 | Zovits | Szólj hozzá!

A változatosság kedvéért már megint az, ami a címben van. Csak ezt régebben írtam, akkor még kevésbé szerettem az ilyen és az ehhez hasonló furmányos, kissé dagályosra hajazó, barokkos stílusú körmondatokat, melyek akár ötnél is több soron keresztül boldogítják a kedves Olvasót. Szóval ezt pont egy éve írtam. Vagyishogy nem, egy éve történt az az esemény, amiről írtam. Most látom elérkezettnek az időt, hogy napvilágot lásson. Íme no:

 

Augusztus hatodika

Csipp, csöpp, csipp, csöpp, csipp, csöpp, csipp, csöpp.

A forró nyári nap után valóságos felüdülés volt a város lakóinak a késő éjjeli zápor. Az utcák üresek voltak, sehol egy ember. Csipp, csöpp, csipp, csöpp, plics, placs. Egy kis, szürke farkaskutya futott az úton. Mancsai a pocsolyák vizébe toccsantak. Szemmel láthatóan élvezte az esőt, és azt, hogy ebben a percben övé az egész úttest. Hirtelen nagy fényesség gyúlt mögötte, mire habozás nélkül irányt váltott, be egy kis mellékutcába, egy kuka mögé. Ott lelapult, úgy figyelte a hatalmas terepjárót, amint az végigszáguldott a kis utcán.

Rövidesen kimerészkedett az útra, de már óvatosabb volt: a járdán sétált, a házak kerítésének tövében. A nappali forróságra már csak a langyos aszfalt emlékeztetette, a kiskutya kezdett fázni. Az egyik ház előtt megállt. Az ablakon át egy szobát látott, ahol egy kislány játszott egy pulikutyával. A farkaskutya elszomorodott, eszébe jutott, hogy őt nem várja haza senki. Sőt, még soha sem várta haza senki. Mióta az eszét tudja, kint kóborolt az utcákon, néha hozzácsapódott a többi hontalan kutyakölyökhöz, némelyikkel össze is barátkozott. Aztán elszakadt a falkától, a barátait pedig szép lassacskán befogadták a járókelők. Ilyenkor sajnálta a barát elvesztését, de sokkal jobban fájt neki a tudat, hogy nem őt választotta az az ember. Pedig ő is próbálkozott, ugyanúgy odadörgölőzött az emberek, főként a gyerekek lábához, de mindhiába. Egyetlen alkalommal fordult elő, hogy akit kiszemelt, nem hajtotta el, hanem adott neki egy száraz, parizeres szendvicset. De keserűen tévedett, mikor azt hitte, végre társra talált: reggelre a hajléktalan kijózanodott, és dühösen kergette el a vacsoráját elorzó kutyakölyköt. Lassacskán le is tett a gondolatról, hogy valaha is lesz valaki, akit gazdájának tekinthet, akinek megnyalhatja a kezét, ha eledelt kap tőle.

Gondolataiból egy, az orra hegyére hulló esőcsepp zökkentett ki. A pulikutya épp mohón evett egy tálból, ami mostanában kerülhetett oda. A farkaskutya nem látta, mi van a tálban, de felmorduló gyomra eszébe juttatta, hogy ideje lenne valamit ennie. Sarkonfordult, és visszaügetett a kukához. A rövid, de kellemetlen keresgélés meghozta gyümölcsét: nemsokára egy rakás szaftos csirkecsontot rágcsált a szemetes alatt. Bár itt büdös volt az ő ízlésének, de legalább az eső nem verte. A csontok hamar elfogytak, és bár nem lakott jól, elálmosodott. Elindult hát, hogy valami helyet találjon, ahol elaludhat. Úgy emlékezett, hogy pár utcával arrébb a lomtalanítás miatt sok kényelmes ágyat, matracot találhat. Nem csalódott, az egyik kapualj előtt egy régi, szakadt, de kényelmes és meleg ágy fogadta. Idehordott pár függönyt a környékről, és az ágyneműtartóból egy otthonos almot fabrikált. Lekuporodott benne, igyekezve minél kisebbre összehúzni magát, hogy ne fázzon.

Csipp, csöpp, csipp, csöpp, csipp, csöpp, csipp, csöpp. Az eső kitartóan esett. A kiskutyának eszébe jutott, hogy bár az eső hideg tud lenni, ő mégiscsak szereti, mert olyan jó hallgatni elalvás előtt. Csipp, csöpp, csipp, csöpp, kipp, kopp. A kutyakölyök felriadt. Felugrott az ágyneműtartóban, majd óvatosan kikémlelt rejtekhelyéről. Az esőben egy emberi alakot látott közeledni. Nem igazán tudta elképzelni, hogy ki lehet az, aki ilyenkor erre jár, főleg zuhogó esőben. Azt látta, hogy az illető alacsonyabb az átlagnál, egy zöld esőkabátot visel, és könnyedén, de gyorsan lépked. Ahogy a kapualjhoz ért, a kiskutya kidugta a fejét az ágyból, hogy jobban szemügyre vegye az idegent, de ügyetlenül mozdult, és beütötte a fejét az egyik rugóba. Az esőkabátos nyilván meghallotta a pendülést, és odafordult. A kapu feletti lámpa fényénél egy szürkés, csapzott szőrű farkaskutyakölyök fejét látta az ágyneműtartóból kinézni. A kutya is meglátta az éjjeli vándor arcát. Az esőköpeny kapucnija alatt szőke hajtincsek keretezték a kislány angyali szépségű arcát. A kutya nem tudta eldönteni, hogy csak az eső párája miatt tűnik úgy, vagy a lány tényleg rámosolygott, de az biztos, hogy a puszta lehetőség, hogy valakit ő érdekel, jól esett neki. Aztán eszébe jutott, hogy ilyenkor az emberek mindig végigmérik, majd mennek tovább, mintha mi se történt volna. Most se fog másként történni, gondolta, és visszahúzódott a vackába.

Azonban egyszer csak megemelkedett az ágy matraca. Feltekintve legnagyobb csodálkozására a kislányt pillantotta meg. Valami azt súgta neki, hogy most lenne érdemes megpróbálkoznia a barátkozással. Bár nem volt éppen a legjobb hangulatban (a felnyitott ágy nagyon gyorsan lehűlt), de igyekezett minél kedvesebbnek látszódni. A szőke lány fölé hajolt, és karjaiba emelve magához ölelte. A kutyakölyök ekkor érezte meg azt a bizonyos érzést, ami után oly régóta ácsingózott: érezte, hogy valaki törődik vele, érezte, hogy szeretik. Tudta, hogy ha nem szúrja el, akkor végre befogadja valaki, nem is akárki, hanem ez az angyali teremtés. Odadörgölőzött hát a kislány nyakához, majd a vállára fektette a fejét. Egy örökkévalóságnak tűnt az a perc, míg érezte a hajának illatát, hallotta a szívének dobogását. Aztán a lány megsimogatta a kutyus fejét, és visszafektette a függönykupacra. A kutyakölyök nem értette a dolgot. Kérdően felnézett, de a kislány nem nézett rá, hanem megfordult, és elindult a járdán. A kiskutya kidugta a fejét az ágyneműtartóból, de csak a zöld esőkabát hátát látta. Kiugrott, utánairamodott a kislánynak, mikor utolérte, elé került, hogy figyelmeztesse: Hé, engem itt felejtettél! Azonban a lány nem állt meg, átlépte a kutyát, és ment tovább. A kiskutya úgy érezte magát, mintha orral nekifutott volna egy betonfalnak. Csak a fejét fordította a távolodó esőköpeny után.

KIPP, KOPP, Kipp, Kopp, kipp, kopp, csipp, csöpp, kipp, kopp, csipp, csöpp, kipp, kopp, csipp, csöpp, csipp, csöpp, csipp, csöpp...

 

Címkék: lány szerelem szakítás napló remény miért tapasztalat réka vendégség

A bejegyzés trackback címe:

https://zovits.blog.hu/api/trackback/id/tr22603142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása