Minden egyetemista ismeri ezt az időszakot...
Felkelés, tanulás, háziírás, zéhá, pótzéhá, pótpótzéhá, elővizsga, pótházileadás, ideggörcs, hajnali 4-kor ágyba zuhanás.
Én meg blogot írok :)
Például arról, hogy amerikai tudósok az Antarktisz jegébe telepítenek éppen most egy neutrínóteleszkópot. Igen, bele a jégbe, méghozzá egy köbkilométer térfogatú jégbe. És hogy mi a fene az a neutrínóteleszkóp? A rádióteleszkóp analógiájára egy olyan teleszkóp, ami a neutrínókat képes észlelni. Jó, de mik azok a neutrínók? Hát, olyan szubatomi (atomnál kisebb) részecskék, melyek atomok bomlásakor keletkeznek, közel fénysebességgel száguldanak, tömegük gyakorlatilag nulla, töltésük pedig nincs. Ezek következtében úgy hatolnak át bármin, mint forró kés az olvasztott vajon.
De tényleg. Rajtad is, míg ezt elolvastad, keresztülrepült pármilliárd neutrínó. És hogy miért nem nézel ki úgy, mint egy tésztaszűrő és egy ementáli sajt törvénytelen utódja? Mert a neutrínó nem lép kölcsönhatásba a szervezetedet alkotó atomokkal. Képzeld el, ahogy egy billenős Zil keresztülhajt egy dinnyeföldön, olyan tereprallis stílusban. Mi marad a dinnyékből? Hát nem sok. Persze, ez egy analógia akart lenni, a dinnyeföld legyél mondjuk Te, a Zil meg egy puskagolyó. Akkor a neutrínó leginkább egy fénysebességű hangyához hasonlítana, aki ha egymilliószor elindul a dinnyeföld egyik feléről a másikra, csak egyszer megy neki dinnyének.
Szóval arról van szó, hogy a neutrínó nem okoz változást az atomokban, egyszerűen azért, mert nem találkozik velük. Szép nyugodtan berepül az elektronok között, az atommagot éppenhogycsak nem súrolja, ki az elektronok között, és mintha ott se lett volna. Például nézzük az ólmot. Jó nehéz, radioaktív anyagok tárolóinál is használják, mert egy pár centis ólomréteg megszűri a káros alfa és béta részecskék majdnem 100%-át. Ahhoz viszont, hogy egy neutrínósugárból a részecskék felét kiszűrjük, egy _fényév_ vastagságú ólomfalra lenne szükségünk. Az kábé 9 és fél milliószor egymillió kilométer. Sok.
Akkor jön a kérdés, mégis hogy a ménkűbe lehet észrevenni? Hát, egymillió esetből egyszer észre lehet, amikor nekimegy a dinnyének (atommagnak). Mert akkor olyan nagy energiát ad át az atommagnak, hogy egy müonnak nevezett részecske repül tovább, ami viszont a Cserenkov-sugárzásnak nevezett kékes fényt állítja elő. (A részletekért tessék a Wikipédiát, a Google-t és a fizikus ismerősöket zaklatni.) Minden neutrínó nagyjából egy fotonnyi fényt. Ezt egy fotoelektron-sokszorozó felerősíti érzékelhető fénnyé, amit aztán sok-sok érzékelő egység közül néhány észrevesz, a felszíni szuperszámítógép meg kiszámolja, hogy mikor és hol keletkezett az a neutrínó, amelyiket az előbb vettünk észre.
Igen ám, de ott a gond, hogy a Föld légkörében jó sok folyamat termel kis energiájú (relatíve lassú) neutrínókat. Hogyan lehetne ezeket kiszűrni? A tudósok (nem hiába tudósok) rájöttek, hogy a légköri neutrínók túlnyomó részét kiszűri egy kb 12.000 km vastagságú kő- és fémfal. Mint például a Föld maga. Azaz a Déli sarkon elhelyezett készülék háromféle neutrínót észlel. Az első fajta a Föld déli féltekéjének légkörében keletkezett, ez fentről lefelé halad át a teleszkópon, ezeket a mérési eredményeket eldobjuk. Aztán vannak azok a neutrínók, amik a Világegyetemnek a Földről nézve "Déli félteréből" származnak, és szintén fentről lefelé haladnak át a teleszkópon. Ők a veszteség, mert a légköri neutrínókkal együtt őket is eldobjuk. De vannak azok, amik a Világegyetem "Északi" feléből jönnek, akik a Földön _keresztül_, északon belépve érik el a teleszkópot, hogy a Déli sarkon, lentről felfelé kilépjenek a Földből. Őket méri a rendszer.
További információk: http://icecube.wisc.edu/
Utolsó kommentek