Persze a másik kérdés, hogy milyen is lenne egy tökéletes világ. Mindenki egyenlő lenne, négy gyereke lenne és száz évig élne? Ezzel csak az a gond, hogy ennek a folyamatnak a túlnépesedés és a genetikai hanyatlás vetne véget. Bármennyire is toleránsak vagyunk, nem mondhatjuk azt, hogy evolúciós szempontból nézve egyenlőnek tekinthetünk egy (például) örökletes izomsorvadásban szenvedőt egy (ebből a szempontból) egészséges emberrel.
El kell fogadni, hogy a halál, legyen akár erősé, gyengéé, öregé, fiatalé, az élet természetes része. Ugyan meg tudjuk kerülni, ahogy tesszük is, de nem biztos, hogy hosszútávon ez az előnyös hozzáállás.
Az ember azért tudott felülemelkedni a természeten, mert az evolúció segítette az erősebbek, életrevalóbbak szaporodását, azok pedig, akik alkalmatlannak bizonyultak az életre, nem tudták továbbadni génjeiket. Mára viszont ez a folyamat több szempontból is lelassult, ha nem teljesen megállt. Hiszen melyik az a tulajdonság, amely örökletes és fokozza a szaporodást? Az erő? Az ész? A jó immunrendszer?
Sajnos úgy néz ki, hogy az evolúció szempontjából korunk két legfontosabb ilyen tulajdonsága a butaság és a szegénység. Hiszen az átlagon aluli értelmi képességekkel rendelkezők és a szegények sokkal inkább hallgatnak az ösztöneikre és kevésbé gondolkodnak előre, emiatt többet szexelnek és kevesebbet védekeznek. Az egyenes következmény a sok gyerek, akik többnyire szüleik eszét és vagyonát öröklik, így majdnem biztos, hogy az életformájukat is utánozni fogják.
A milliomos fiacskája, aki valamilyen örökletes nyavalyával született, éveken keresztül, vagyonokért jár kezelésekre, hogy "teljes" életet élhessen, aminek betetőzése természetesen a gyermekvállalás, azaz közvetve a problémájának továbbörökítése.
Hova vezet mindez? Milyen lesz az emberiség genetikai állománya pár tucat generáció után?
Utolsó kommentek