Furcsa érzés volt ennyi idő után ismét látni.
Érdekes, hogy a sorozat annak idején kőkemény sci-finek indult, és mostanra a Sithek Bosszújával Lucas bácsi átsasszézott a szappanopera műfajába. Igaz, hogy csak érintőlegesen, és a sci-fi szál is megmaradt (azaz a sci-fi, mint műfaj, szállá redukálódott a szerelmi történetben), de a hangulatot többnyire már csak a poligonszám adja, illetve a Hófehérke-szindróma.
Aki nem tudná, mi az: Ismerős az a jelenet a Disney-féle Hófehérkéből, amikor a kiscsaj már készül beleharapni az almába, a törpék meg az állatok pedig fejvesztve rohannak megakadályozni? Ezen a jeleneten vettem észre először, hogy mindegy, hogy az ember tudja-e a film történetét, mégis izgul, hogy vajon most beleharap-e vagy sem. És nagyon el tud szomorodni, amikor mégis megteszi. Itt is hasonló érzés volt, amikor Anakin beavatkozik Windu mester és Darth Sidious harcába.
Az ez után következő képsorok (Vader első küldetése és az a bizonyos "Hajtsák végre a 66-os parancsot!")pedig talán a legfelkavaróbbak közé tartoznak. Aki még esetleg nem látta volna, annak a kedvéért nem árulok el többet, tessék megnézni, megéri.
Illetve, ha javasolhatok, tessék a filmek készítésének sorrendjében nézni. Két szobatársam ugyanis úgy döntött, hogy a történet sorrendjét követik, de most látom, hogy nem jó ez így, George Lucas erősen épít arra az 1-3-ban, hogy a néző látta a 4-6 részeket.
Aki esetleg olvasta a tegnapi bejegyzésemet (nem ígérem, hogy naponta fogok írni, több dolgom van annál, hogy erre időm legyen), az tudhatja, hogy ebben az idősávban amúgy KSZK-s gyűlést terveztem látogatni. Nos, erről inkább letettem, mivel észrevettem magamon, hogy hajlamos vagyok minden hülyeségbe belemászni, aztán meg szégyelleném bevallani magamnak, hogy rosszul döntöttem, és inkább bentmaradok. Nem azt mondom, hogy már történt ilyen, de az biztos, hogy az Impulzus eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bár, a helyzet javulni látszik, mert bár még nem vagyok tag, csak jelölt, (mivel a távollétemben nem szavaztak a taggá válásomról :( ) de már legalább nem várják el tőlem, hogy cikkeket írjak, sőt már korrektúrázandó szöveget is kaptam.
A dolog árnyoldala talán csak az lehet, hogy az irodalmi rovathoz kerültem. Még nem írtam róla, de most elmondom, hogy középiskolában többen tettek komoly erőfeszítéseket, hogy az irodalommal való kapcsolatomat minél közelebb tolják az elviselhetetlentől az abszolút gyűlölet felé.
Valamelyest sikerült nekik, de nem minden típussal.
Elsősorban az elemzéseket utáltam, maguk az alkotások nagyrészt tetszettek, főleg a 18-19. században keletkezettek. Korábban ugyanis olvashatatlan volt a nyelvezet, ("Látjátuc feleym szümtüchel miü vogymuc..." - baszki, máig tudom az első szakaszt..."Es leün halálnec es puculnec fesze es mend u neménec."<-idáig.) a modernek meg annyira absztraktak, hogy az már fáj (Kafka: Átváltozás, Hoffmann: Az arany virágcserép). Itt kérek elnézést azoktól, akik szeretik, én nem.
Most éppen Vámos Miklós Utazások Erotikában című könyvét olvasom, és közben a polcon pihen Edgar Allan Poe összes műve angol eredetiben, benne a könyvjelző, hogy hol is tartottam, mikor polcra tettem. De csak azért van pihenőpályán, mert a Vámos könyv csak kölcsönben van nálam. Mondjuk nem ártana elővenni, már csak az angol tanulmányok miatt sem.
Aztán tegnap hosszú idő után összefutottam egy kedves régi ismerőssel. A találkozás érdekes időpontban (hajnali 2 körül) és még érdekesebb helyen (Vásárhelyi Pál kollégium, A szárny, második emelet, férfimosdó, utolsó fülke) történt. Ez a bizonyos ismerős ugyanis a vécéajtó belső falán lógott, a Kikapcs magazin egy hasábjaként. Ahogy ránéztem, egyből nyolc évet repültem vissza az időben, a gimnáziumba, ahol kötelezőként mondtam fel. Az volt az egyik olyan vers, amit szerettem megtanulni.
"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér, s tavaszi zápor fűszere a földnek..."
...Azt hiszem, kissé elkalandoztam.
De ez mindennapos nálam. A koncentrációmon kicsit javítanom kellene :)
Szóval egyelőre hagyom a KSZK-t a francba, úgyse tudnék értékesen hozzátenni. Hiszen nem értek se php-hez, se html-hez (na jó, régen csináltam valami ilyet, de azt nem tenném ki a netre), de még csak a hálózatépítéshez se. Annyit tudnék csinálni, hogy a SCH felújításának végén segítek lyukat fúrni a falba, és vezetéket fektetni. Ahhoz meg nem kéne belépnem a körbe.
A jövő hét így is húzós lesz, eleve az, hogy hétvégén nem fogok tudni hazamenni a seniortábor miatt, és a drwu gyűlés miatt (persze, ezek olyan programok, amikre önszántamból jelentkeztem) aztán hétfőre kéne egy cikket kivonatolni műszaki angolra, keddre a mérés házit kell leadni, szerdán a skeleton leadása labor4-ből, pénteken meg jelek zh.
Imádom az egyetemet.
Mármint az életstílust tényleg imádom, csak ezek a számonkérések ne lennének :)
Mellékesen jegyzem meg, eljátszottam a gondolattal, hogy belépek az Egyetemi Zöld Körbe is, kolikonyhákból fáradtolajat gyűjteni, meg szelektív hulladékgyűjtést szervezni. Lehet, hogy ennek az előre látható következményei voltak hátrányos hatással a KSZK-s csatlakozásomra.
Köszönjük, hogy minket választottak, kérjük maradjanak ülve, míg a blog teljesen meg nem áll.
Viszlát!
Utolsó kommentek