Bizonyára sokan szeretnének egy saját, működő űrcéget. Olyat, mint a NASA. Csak sajátot.
Elvileg semmi gond, hiszen csak annyit kell tenni, hogy veszünk párezer négyzetkilométer földet a gyáraknak, indítóállomásoknak, leszállópályáknak. Aztán a fent nevezett létesítményeket megépítjük, de inkább megépíttetjük rá. Aztán felvesszük az ezek üzemeltetéséhez szükséges személyzetet. De szükségünk lesz pártízezer mérnökre és tudósra is, akik kitalálják, kiszámítják, megtervezik, végiggondolják, stb. az űrhajót, a hordozórakétákat, az űrruhákat, a röppályát, a mérőberendezéseket, az útvonalat, stb. Aztán kell még néhány űrhajós, olyan lehetőleg, akik képesek fel- és lehozni egy darabban az űrhajót. Ezek után már csak a szükséges kismillió engedély beszerzése van hátra, de költségben ezek is kismillió dollárt igényelnek. Ha mindez megvan, már csak a bársonyszék és az "Űrkutatási ügynökségi vezérigazgató" feliratú réztábla hiányzik.
De ugye a fentiek beszerzése még egy kisebb afrikai országnak valamilyen balek részére történő kilóra való eladása után sem lenne anyagilag lehetséges. Tehát hogyan is lehet saját űrprogramot indítani kerek 50 dollárból?
Első lépés.
Szerezzünk egy darab sündisznót. A legkézenfekvőbb az Európai sün (Erinaceus europaeus) választása, de az egzotikumok hívei gondolhatnak esetleg a Kínai sünre (Erinaceus amurensis), vagy bármelyik másikra. Nehéz beszerezhetősége ellenére ajánlott azonban a Minoviai sün (Erinaceus minovieus) választása, mivel ez jobban bírja a későbbiekben elkerülhetetlen strapát, és így csak egyszer kell beszereznünk, ezenkívül az állatvédők sem fognak pampogni, mert ez a fajta kifejezetten élvezi a repülést, illetve az azt követő földetérést.
Második lépés.
Keressünk a közelben két oszlopot, fűzzünk közéjük gumiszalagot, a gumiszalagra erősítsünk bőrtasakot. A kreatívabb, esetleg szadistább képzeletűek már sejthetik, mire is akarok kilyukadni.
Harmadik lépés.
Erősítsünk sününk hátára négy rakétafúvókát, szigorúan hajtómű nélkül. Kettőt lefelé, kettőt oldalirányokba.
Negyedik lépés.
Vegyünk, vagy inkább mentsünk meg a lomtalanításból egy Videotron400 márkájú, mátrixzöld-fekete monitort, amit vezérlőközpontnak használhatunk, hogy vásároljunk. Lehet, hogy ez így butaságnak tűnik, de aggódásra semmi ok, az űrprogram el fog indulni. Költsük el a gondosan félretett 50 dollárt, lehetőleg vegyünk mindkét oldalfúvókához rakétahajtóműveket.
Ötödik lépés.
Helyezzük rakétás sününket a bőrzacskóba, húzzuk lefelé, majd engedjük el. A levegőben ekkor varázslatos módon negyed-, egy- és ötdolláros érmék jelennek meg, valamint kisebb-nagyobb színes platformok. Manőverezzük az oldalrakétákkal sününket, úgy, hogy minél több pénznek menjen neki, mivel akkor azok felrobbannak, de az értéküket megjegyezzük. A színes platformokra igyekezzünk fentről ráesni, ezzel is felfelé irányuló lendületet kapva. Ha pedig már a földön vagyunk, kitartóan égessük el az összes üzemanyagot a tartályból egy irányba csúszással, ezzel is abszurd módon növelve a repülés idejét.
Hatodik lépés.
Mikor sününk már menthetetlenül stacionárius állapotba került, szedjük össze, poroljuk le, töltsük újra a rakétáit, majd kullogjunk el a szponzorainkhoz, meséljük el, milyen magasra jutottunk, mennyi ideig tartott a repülés a földön siklást is beleszámítva, illetve hogy mennyi pénzt sikerült összeharácsolni. A kedves szponzoraink az első két mennyiségtől függő szorzóval multiplikálják a harmadik értéket, és ezt készpénz formájában átnyújtják nekünk.
Hetedik lépés.
Örüljünk, és ugorjunk a negyedik lépés utolsó részfázisára (vásárlás). Ez alól kivétel, ha az ötödik lépés során sikerült a sünt a világűrbe juttatni, ekkor ugyanis szponzoraink beadják a derekukat, és hozzánkvágják a szükséges pénzösszeget, amiből felépíthetjük álmaink űrkomplexumát. Ebebn az esetben ugorjunk a nyolcadik lépésre.
Nyolcadik lépés.
Vegyük meg a hőn áhított bársonyszéket és réztáblácskát, majd dőljünk hátra, és szemléljük elégedetten művünket a panorámablakunkon keresztül, miközben azért gondolunk kedves sündisznónkra is, aki azóta már a Szaturnusz közelében járhat.
Ez a nyolc lépés így leírva egyszerűnek tűnhet ugyan, de a valóságban véghezvinni több okból sem tanácsos. Először próbáljuk ki magunkat egy, kifejezetten erre a célra készült szimulátoron itt. Aztán, ha ez megvolt, akkor jöjjünk rá, hogy Minoviai sün nem lézetik, a többi faj erősen védett, pénz nem jelenik meg a levegőben és szponzoraink sem fognak egy-egy sikeres sünröptetés után többezres nagyságrendű összegekkel meglepni.
Menjünk, együnk inkább egy szendvicset a Subwayben, mert sok benne a friss zöldség. De tényleg.
Egészségünkre!
Utolsó kommentek